Én mindig is nagyon vártam a karácsonyt, és mindig azt reméltem, hogy valami különleges, valami fantasztikus dolog fog történni. Persze soha semmi különleges nem történt. Azt hiszem, egészen mostanáig…
Lara 26.-án lett 1 éves, tehát azt lehet mondani, hogy “karácsonyi gyerek”. Ezt a kifejezést nem bírtam elviselni amíg terhes voltam, mert persze mindig azzal társult, hogy: neki nem lesz igazi szülinapja sosem. Természetesen Norbival, a férjemmel megfogadtuk, hogy mi igyekezni fogunk mindent megtenni, hogy igenis klasszul érezze magát Lara évről évre, ezen a jeles napon.
Lara 26.-án lett 1 éves, tehát azt lehet mondani, hogy “karácsonyi gyerek”. Ezt a kifejezést nem bírtam elviselni amíg terhes voltam, mert persze mindig azzal társult, hogy: neki nem lesz igazi szülinapja sosem. Természetesen Norbival, a férjemmel megfogadtuk, hogy mi igyekezni fogunk mindent megtenni, hogy igenis klasszul érezze magát Lara évről évre, ezen a jeles napon.
Gyönyörűen feldíszítettük a lakást, 22.-én a barátainkkal, 26.-án a családunkkal ünnepeltünk. Lara nagyon élvezte kisbarátai társaságát, és a rokonság szeretetteljes ünneplését.
Az első szülinap sokkal inkább a szülőkről, mint a gyerekről szól, hiszen ők még nem igazán értik, hogy miről is van szó. Minket szülőket, azonban hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy már egy éves a kisbabánk, és látjuk azt a rengeteg fejlődést, ami végbement ebben az egy évben. És mondhatom, nagyon hamar elment ez az egy év! Természetesen ilyenkor könnyes szemekkel végig nézzük a képeket, és nosztalgiázunk, milyen is volt egy évvel ezelőtt.
A kismama kilenc hónapon át azon drukkol, hogy a baba bent maradjon. Az utolsó hónapban azonban inkább azon, hogy jöjjön már végre ki. Ilyenkor már kényelmetlen ülni, feküdni, aludni, ébren lenni. De, ami a legjobban sürget, az az égető kíváncsiság: milyen is ő?! Annyira szerettük volna már látni, megölelni, élvezni a jelenlétét, hogy azt nem lehet leírni. Nem is tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy mikor érkezik meg a várva várt személy az életünkbe. A tavalyi karácsony éppen ezért teljesen hidegen hagyott. A kiírt dátum előtti 3 hétben pedig már mindennap szülni akartam, és azt mondogattam: talán majd ma, talán majd ma… 27.-re voltam kiírva, de az egy héttel korábbi vizsgálat szerint nem sok változás történt a két héttel korábbihoz képest. Az orvosom hatalmas kedvességgel és türelemmel bíztatott, hogy ne izguljak, nem fogom túl hordani, és nagyon gyorsan meg fogok szülni. Eljött a 25.-e este. Én pedig a hihetetlen türelmetlenségtől, és kimerültségtől könnyes szemekkel néztem Norbira: “szerintem ez a baba nem akar kijönni. Túl jól érzi magát odabent.”
Egész terhességem alatt nagyon figyeltem az egészséges étkezésre (persze néhány tábla csoki azért leszaladt). 25.-én este, azonban “végső elkeseredésemben” kipattogtattam egy jó nagy zacskó popcornt, és megnéztük két akció filmet. Persze jó későn feküdtünk le és körülbelül egy óra alvás után felébredtem: ajjaj, itt valami készül. Bementünk a kórházba, hajnali 5 körül a szülőszobára, két és fél órával később már ott tartottuk a kezünkben a legcsodálatosabb karácsonyi ajándékot, amit egy házaspár kaphat ebben az életben. Ezután hat, hasfájós húzós hét következett. Volt, hogy együtt sírtunk már Larával, hogy múljon már el végre.
Hasfájós babás anyukáknak üzenem: kitartás! Nagyon nagyon nehéz időszak, de fantasztikusan megéri türelmesnek lenni, kivárni még elmúlik, mert a kincs ezután fogja megmutatni az igazi fényét!!!
A hasfájós időszak elmúlásával pedig egyre többet láthattunk meg abból, hogy milyen is a kislányunk valójában. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, huncut baba, tele élettel és szerettel.
Több anyuka barátnőmmel is beszéltük, hogy nem is a szülés után közvetlenül következik a hatalmas szeretet (ami persze, már terhesség alatt is nagyon nagy), de az “igazi”, az napról napra alakul ki, mélyül el. Ahogyan egyre jobban megismerjük egymást, és egyre több időt töltünk el együtt. Nem fogható semmihez ez a szeretet, elképzelni sem lehet micsoda mélysége van ennek.
Miközben ezeket a sorokat írom, belekönnyezem, anniyra fantasztikus érzés ez, szülőnek lenni.
Egy emberi élet lett ránk bízva, Istentől. Egyetlen egy kialvatlan éjszakát, vagy olykor feszült napot sem cserélnék el. Egy percét sem. Hiszen ezeket megélve tartunk ott, ahol most.
Mostmár minden egyes karácsony arra emlékeztet, hogy micsoda ajándékot kaptunk! A legfantasztikusabb ünnep lesz számunkra ezután.
Lara, köszönjük, hogy vagy nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése