Így sütünk Mi!

Már egész kiskoromban elhatároztam, hogyha lesz gyerekem, akkor szeretnék vele együtt sütni, főzni a konyhában. Én is nagyon élveztem, a tésztaszaggatást, és természetesen szerettem mindenbe belekóstólni, belenyúlni és mindenfélét kérdezni, miközben anyukám sütött. Szerintem hihetetlen jó időtöltés, amikor a család közösen süt, főz, mert nagyon jókat lehet beszélgetni közben, és mi lányok sem érezzük azt, hogy “egész nap a konyhában robotolunk”. Persze ilyen közös konyhai tevékenységekre ritkán van lehetőség, de ha van kedvetek, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni. Olyan időpontot kell kiválasztani, amikor az ember nem siet, acélidegei hihetetlenül erősek, a gyerek nem éhes, nem álmos, tisztába van téve, nem baj, hogy minden csupa liszt lesz, a tészta fele a földön hever, és a csöppség tocsog a mézben. Igen, anyukák tudom mit gondoltok: nincs ilyen időpont! Mégis, hátha a képek (és a könnyű recept) inspirál titeket is, és megpróbáljátok a (látszólag) lehetetlent.

A tudat, hogy Lara már lassan egy éves, és ülni is tud teljesen izgalomba hozott, hogy végre elérkezik az általam, oly annyira várt sütés. A sütőformákat már évekkel ezelőtt beszereztem az Ikeában (ebből gyakorlatilag ordít, hogy mennyire készültem erre a napra). A Karácsony közeledtével mi sem egyértelműbb a mézeskalács sütésnél. A tökéletes hangulatot, Jamie Oliver egyik karácsonyi főzősműsora adta meg. Az öltözékünk kiválasztását is a brit séf ihlette: fiús country stílus - a karácsonyra való tekintettel természetesen piros kockákkal.
Még sohasem csináltam mézeskalácsot, úgyhogy igyekeztem “baba-barát” receptet választani. Tehát olyat, ami gyors, szinte lehetetlen elrontani és finom is. Azt hiszem sikerült is megtalálnom az apróséf oldalán (amit amúgy nagyon szeretek), és minimális módosításokkal sikerült elkészítenünk életünk első mézeskalácsát.

Íme a recept:

Hozzávalók:

(körülbelül másfél tepsinyi lesz belőle)

300 g búzaliszt

50 g búza-rétesliszt

80 g porcukor

50 g vaj

1 csapott teáskanál kakaópor 
             (az eredetiben holland van, de én egy olcsóbbat választottam. 
              A lényeg, hogy ne legyen cukrozott)

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

1 csapott mokkáskanál gyömbér (őrölt)

1 csapott mokkáskanál fahéj (őrölt)

1 csapott mokkáskanál szegfűszeg (őrölt)

200 g méz – vegyes virág

1 db (“M”) tojás

1 db tojássárgája

Díszítéshez:

1 db tojásfehérje

120 g porcukor (én picit többet tettem bele)

Egy nagyobb tálban összekeverjük a két fajta lisztet a kakaóval, a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a cukorral, majd belemorzsoljuk a vajat. A mézet kicsit meglangyítjuk a mikróba, és hozzákeverjük a lisztes egyveleghez.

Ezután hozzáadjuk a tojást, a tojássárgájával. Ami az egyik legklasszabb ebben a receptben, hogy összesen csak 10 percre (!) betesszük a hűtőbe. Nálunk ez a 10 perc körülbelül 20-ra nyúlt, mert itt éhezett meg a gyerkőc.

Ekkor bekapcsoljuk a sütőt, 180 fokra előmelegítjük, és a tepsit kivajazzuk (vagy sütőpapírral béleljük).

Mikor kivettük a tésztát, akkor lisztezett munkalapon kinyújtjuk 3-4 mm vastagságúra. Itt nekem olyan ragadós lett a tészta, hogy még rengeteg lisztet kellett hozzá tennem, de ez az ízvilágon semmit nem rontott. Nem tudok pontos mértéket mondani, egyszerűen úgy tudnám meghatározni, hogy annyit tettem hozzá, amennyivel eltudtam engedni a tésztát, és az asztal a helyén maradt nyújtás közben.

Ezután jött a szaggatás, ami a legizgalmasabb rész volt, a Larához képest hatalmas állatfigurás szaggatóformák miatt, és mert végre hozzá lehetett neki is érni a tésztához.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a nyerstésztának van valamiféle vonzereje. Ugyanis én is nagyon szerettem csipkedni, és enni szaggatás közben –természetesen miután anyukám elfordult-, és Lara is így volt vele. Persze ő még abban a korban van, hogy szívesen megkóstól mindent, ami a keze ügyében van. (Ha ez a valami pedig nincs a keze ügyében, akkor természetesen tesz róla, hogy odakerüljön.)

Ha ezzel is megvagyunk, akkor a figurák mehetnek a kivajazott tepsibe, és be a sütőbe, kemény 8-9 percre. Amikor kivettük érdemes a tepsin hagyni, még kihűlnek, mert nagyon lágy ilyenkor a tészta.

Ha kihűlt, jöhet a cukormázas pingálás! A tojásfehérjéhez apránként hozzáöntjük a porcukrot, miközben kemény habbá verjük. Ez körülbelül 5 perc lankadatlan habosítást jelent. Ezután jöhet a díszítés, ahogy jól esik. Megvárjuk még megkeményedik a hab, és már lehet is burkolni.

Fogadjátok sok szeretettel!

A bejegyzést külön ajánlom édesanyámnak, aki mindig kellő türelemmel (el)viselte konyhai ügyködéseimet.